Az egyik kollégám vette észre tavaly ősszel, hogy a fáradt olaj gyűjtésére kihelyezett hordó mellett rendszeresen ott áll két-három üres flakon. Nem a hordóban, hanem mellette, a betonon.
Először csak bosszankodtunk rajta. Szóvá tettük az eligazításon, hogy ez így nem mehet tovább, a következő héten pedig ugyanott állt megint két flakon, ugyanabban a sorrendben.
Akkor kezdtük el nézni, miért van így. Kiderült, hogy a hordó szája túl magasan volt ahhoz, hogy egy hosszú műszak után bárki kényelmesen beleöntsön valamit. Nem hanyagság volt, hanem tervezési hiba. Áttettük egy alacsonyabb tartóra, kiírtuk fölé nagy betűkkel, mi kerülhet bele, és három hét alatt eltűnt a probléma.
Amiért a rendszer és nem az ember volt a hibás
Ez az eset megváltoztatta nálunk azt, ahogy a hibákról beszélünk. Korábban az volt a reflex, hogy megkeressük, ki csinálta. Utána viszont inkább azt kérdeztük meg, mi tette könnyűvé a rossz megoldást.
A veszélyes hulladéknál ez azért fontos, mert itt a következmény nem a cégnél áll meg. Egy kiöntött flakon tartalma bekerül a csapadékvízbe, onnan pedig oda, ahova senki nem szánta. A gyűjtés rendje ezért nem adminisztráció, hanem az utolsó pont, ahol még be lehet avatkozni.
Ugyanezt a gondolatmenetet vittük tovább egy egészen más területre is.
Ami a szervizsarokban derült ki
A telephelyen van egy kis szervizsarok, ahol a kisgépeket és a két céges kisteherautót tartjuk karban. A hulladékrend rendbetétele után nekiálltunk átnézni azt is, honnan érkeznek oda az anyagok, mert kiderült, hogy erre soha senki nem kérdezett rá.
Az egyik munkatársam vetette fel, hogy ha a kidobásnál ennyire pontosak vagyunk, akkor a beszerzésnél is illene tudni, mit veszünk. Ez elsőre soknak tűnt, aztán rájöttünk, hogy két perc alatt ellenőrizhető, ha van egy rendes forrás.
Így kerültünk az Olajwebshop.hu oldalára. Az első, ami feltűnt, hogy a márkák külön oldalakat kaptak, tehát nem egy végtelen listából kellett kihalászni, ami kell. A liqui moly kínálatában így egy helyen láttuk a motorolajokat, a váltóolajokat, az adalékokat és a fékfolyadékokat.
Az oldalon olvastuk el azt is, amit addig egyikünk sem tudott: a Liqui Moly GmbH-t családi vállalkozásként 1957-ben alapították a Duna parti Ulmban. A cég sikerét a molibdén-diszulfid gyártási szabadalma alapozta meg, ezt az anyagot az adalékokhoz, olajokhoz és kenőanyagokhoz készítették, mert nagymértékben javítja az olajok kenési képességét.
Ez a történet a szervizsarokban külön életre kelt. A kollégák addig úgy kezelték a flakont, mint egy fogyóeszközt, ami vagy van, vagy nincs. Onnantól, hogy tudták, mi a márka mögött álló szabadalom, elkezdték elolvasni a címkét is.
Ennek volt egy egészen praktikus következménye is. Korábban évente kétszer fordult elő, hogy megvettünk valamit, aztán kiderült, hogy nem az kell, és a fél flakon hónapokig állt a polcon, amíg végül a gyűjtőbe került. Ez a szemünk előtt keletkező hulladék volt, csak addig senki nem így nevezte. Amióta a rendelés előtt megnézzük a gyártói specifikációt, ilyen felesleges tétel nem képződik nálunk.
A beszerzésnél az Olajwebshop.hu esetében az győzött meg minket, hogy a személyes átvétel megoldható. A kőbányai üzletük a Gyömrői úton van, hétköznap nyolctól ötig nyitva, és mivel arrafelé amúgy is fordulunk, a sofőr útközben be tud ugrani érte. Így nem kell csomagra várni, és a hiányzó anyag miatt nem áll le egy fél nap.
Az első átvételnél a kollégám mesélte, hogy megkérdezte a boltban, mit ajánlanának a kisteherautóba, és nem egy termékre mutattak rá, hanem előbb visszakérdeztek a motorra. Nála ez billentette át a dolgot, mert ő maga is így dolgozik.
A hulladékrend ma is ugyanaz, csak már nem beszélünk róla. A hordó a helyén van, mellette a betonon nem áll semmi, és aki kifogyott flakont hoz be, az tudja, hová kerül. Az Olajwebshop.hu ugyanennek a szemléletnek lett a másik fele nálunk: elöl az számít, mit veszünk, hátul az, hogy mi lesz belőle, és a kettő között ott van egy telephely, ahol végre mindkettőre van válasz.